Vallon d'Arche Montagne Saint-Emilion 2019 - bordói a Lidlből

Mi jut eszembe Bordeaux-ról? Nehéz ügy. Champagne-t kibogarásztam, ott felfedezhető egyfajta logika. Vannak nagy házak, meg persze kisebbek is. Megvan a legtöbb háznál az alap tétel, a non-vintage cuvée, aztán indul a móka felfelé, jönnek az évjáratosak, Blanc de Blancs-ok, esetleg Blanc de Noir-ok, vagy még valami speciális, a vége meg a prestige cuvée, mint mondjuk a Comtes de Champagne a Taittingernél, vagy a Grand Siécle a Laurent Perriernél. Itthon nem kapni semmi "márkásat" 20 ezer alatt, max akcióban. Persze vannak különböző kifizethetőbb árú, "sajátmárkás" tételek, de nem ez a jellemző.

Ezzel szemben Bordeaux tök más. Nem töltöttem még annyi időt a dologgal, hogy megértsem, hogyan működik itt a rendszer, de jócskán vannak furcsaságok. Volt 1855-ben valami osztályozás, amikor 5 kategóriába soroltak házakat, ami azóta is megvan. Ez nem a borvidék egészére igaz, viszont a leghíresebb, Médoc nevű rész vörösboraira igen. Van például az első kategória amit öt ház képvisel, itt egy forgalmi tétel simán a félmilliós kategóriában van, és akkor ne is beszéljünk az akár sok milliós gyűjtői tételekről. Ez számomra teljes agymenés, és hogy őszinte legyek több okból az érdeklődési körömön kívül esik ez a dolog.

És akkor ott van a másik fele. Láttam már 1000 forintért is Bordeaux-i bort, de 1500-ért stabilan lehet kapni az Aldiban és a Lidlben is. Őrület, nem? Bordeaux talán a világ leghíresebb borvidéke, és egyébként hatalmas, 110 ezer hektár. Ezzel szemben a Soproni borvidék 1250 hektár, de a Villányi is mindösszesen kétszer ennyi. Ez talán valahol megmagyarázza, hogy miért ilyen széles a paletta, de engem valahol mégis zavar. Egy dolgot megállapítottam: a legolcsóbb és "legjellegtelenebb" bordói borok csak Bordeaux vagy Bordeaux Superior felirattal mennek, ahogy szintet lépünk egyre inkább megjelenik a ház, és/vagy a konkrét termőhely, Bordeaux jelenléte a címkén már kevésbé lesz hangsúlyos.

Jelen tételt a pár hete polcra rakott francia kínálatból vásároltam a Lidlben 2699 forintért. Nem ez volt a kínálat legdrágább tétele, de több szempontból szimpatikus lett. Montagne Saint-Emilion, tehát magyarul Saint-Emilion hegy ahonnan a bor származik, itt csak vörösbort készítenek. Nincsen rajta semmilyen "satő", úgy realizáltam, hogy ez egy szövetkezeti bor hasonlóan a nem olyan rég kóstolt neckenmarkti Kékfrankoshoz. Két dolog is pozitív számomra: az egyik az évjárat, ugyanis 2019-es, vagyis vélhetően kapott némi palackérlelést is - amit egyébként a dugón látható sötét szín is alátámaszt. Apropó dugó: nagyjából szilikondugót vártam, ehhez képest Diam dugóval volt lezárva ami egy igen magas minőségű termék. A másik dolog amivel szimpatizálok, hogy a hely kifejezetten Merlot hangsúlyos, és a Franc itt a második a sorban, a Médoc-ra jellemző Cabernet Sauvignon itt szinte már-már elhanyagolható területen terem csak. Persze konkrét információkra ne számítsunk a borral kapcsolatban, ennyivel - és a 14%-os alkohollal be kell érni.

A bor színe bordó - talán nem véletlen, ugyanis ha belegondolunk, egyértelmű lesz, hogy a szín a megnevezését az innen származó borról kapta. Emellett elmondható, hogy a bor kimondottan vastag és picit már-már barnás. Illatában jönnek a gyümölcsök, picit szilvás, cseresznyés, mellette ott van egy kis tejcsokoládé is. Ízében érett cseresznye és fekete szeder mutatkozik. A tanninok szárítanak, de mellette kellemesen integrálódtak. Érezni benne a Merlot hangsúlyosságát, számomra ez elősegíti, hogy a korty kellemesen csúszik.

Mit mondjak így a végére? Sikerült olyat választani a kínálatból, ami megfelel az ízlésemnek. Hasonló áron volt az Ikon Cabernet Sauvignonja, és ha választani kéne, akkor sokkal inkább ezt venném újra, mint azt. Nem kell ezt túlragozni: ez lecsúszik és töltök még egy pohárral, amazt viszont megszenvedtem, nem jött be a fűszeressége. Persze nem innám minden este, és őszintén szólva hozzám a magyar vörösborok ízvilága közelebb áll, valamint szeretek részletesen tájékozódni, valamint a termelő egyfajta ismerete sem elhanyagolható tényező. Persze Bordeaux nem véletlen Bordeaux, itt évszázadok óta be vannak rendezkedve a bortermelésre, így elvárható, hogy nagy tömegekben, kifizethető áron tudjanak normális, és jól fogyasztható bort adni. Aki belebotlik, és fogékony az effajta vörösökre, az nyugodtan vegyen belőle egy palackkal, nem fogja megbánni.