Látogatás az (Etyeki) Kúria soproni pincészetében

A sztori úgy kezdődött, hogy vettem még korábban egy palack Kúria Red-et meg egy palack Sauvignon Blanc Brut pezsgőt - utóbbit ajándékba. Rendszeresen amikor egy bort nézegetek a boltok polcai előtt, akkor rákeresek a neten, és így volt ez mindkét bornál. A pezsgő esetében meglepő volt, hogy Asti metódussal készül, vagyis amikor az első erjedés során fogják fel a keletkező szén-dioxid egy részét. Ilyennel még nem találkoztam - szerintem alapból ritkaság egy Brut Asti, viszont akinek vettem neki nagyon ízlett.

Az érdekesebb része a dolognak mégis csak a Kúria Red volt. Szöget ütött a fejemben a Bortársaság oldalán olvasott mondat: "A pincészet soproni területeiről származó merlot és kékfrankos gyümölcsgazdag házasítása", és hogy ennek ellenére még sincs ráírva a palackra az, hogy soproni borról van szó. Ekkor még valamelyest sértve is éreztem magamat soproniként, hogy itt egy soproni bor amire nem írják rá, hogy soproni. Írtam is egy emailt nekik, és kapva az alkalmon megemlítettem a blogomat. Jött a válasz, melyből kiderült, hogy egyfajta kényszerűség ez a Dunántúli OFJ megnevezés, ugyanis a tavalyi szüretig nem volt Sopronban pincészetük, a szőlőt Etyeken dolgozták fel, és az Oltalom alatt álló eredetmegjelölés hatálya alól kiesve csak így tudták piacra dobni a terméket. A levélben a meglepetés az volt, hogy meginvitáltak, nézzem meg az új, soproni borászatot, melyre természetesen azonnal igent mondtam.

A Kúria Sopron borcsalád jelenleg

A levél és a látogatás között eltelt némi idő, közben pedig ismerkedtem a pincészettel. Meglepő tények kerültek a tudomásomra, hiszen ha a 2013-as első szüretből indulunk ki akkor 7-8 éve vannak a piacon Kúria Sopron borok, de valahogy eddig elkerülték a figyelmemet. Jelenleg három bor fut ezen név alatt, a Kékfrankos, a Merlot és a kettő házasításából készült csúcsbor, a Sopron Blend - ez utóbbi tavaly áprilisban meg is nyerte a borvidéki borversenyt.

Idővel eljött a megbeszélt időpont, a látogatásra múlt szerdán került sor. Egy hatalmas, nagy belmagasságú csarnokban találtam magam, ahol rengeteg hűthető-fűthető acéltartály vett körbe és Mérész Sándor, a Kúria főborásza kezdett mesélni. Ez a történet is úgy kezdődött, mint sok más a borok világában: a Kúria tulajdonosa valamiért fantáziát látott ezekben a Balf melletti, Fertő-tóra néző szőlőterületekben és vásárlásba kezdett itt. És milyen jól tette! Aztán hosszú évek teltek el úgy, hogy a leszüretelt szőlőt ládákba rakták, a ládákat teherautókra amik a gyümölcsöt elvitték Etyekre, hogy ott bort készítsenek belőle. Nem volt ez egy túl praktikus és kényelmes megoldás, de ebben az időben rá voltak kényszerítve. Aztán idővel jött egy szintlépés, lett külön Kúria Sopron termékcsalád, és ezeket a prémium minőségű borokat már úgy készítették, hogy a szőlő feldolgozása helyben, bérmunkában történt, így már lehetőség nyílt arra, hogy használják a Soproni oltalom alatt álló eredetmegjelölést is egyértelműsítve azt, hogy honnan is származnak ezek a kiváló borok.

Mérész Sándor és csapata nagyon tudatos fajtából való, ezt az is bizonyítja, hogy a Kúria 2033-ig üzleti tervvel rendelkezik, de jelen esetben a lényeg az, hogy elkezdtek megoldási javaslatokat kidolgozni arra, hogy mi legyen az útjuk Sopronban. A tulajdonos a számomra legszimpatikusabbat választotta: legyen pince Sopronban is. Időközben pályázatot nyertek borászati eszközök beszerzésére ami egyúttal azt is jelentette, hogy elkezdett ketyegni az óra, elindultak az eszközbeszerzések, majd idővel elindult a megfelelő béringatlan keresése. Kiderült - ez volt a legnehezebb része a dolognak, de sikerült megtalálni a megfelelő helyet. A másik nagy kihívás a beköltözés lett, ugyanis takkra sikerült minden szükségessel elkészülni tavaly, hogy a szüretet le lehessen folytatni és az itt szüretelt szőlőt helyben feldolgozni. Ami először meglepett, hogy nem láttam fahordókat a pincében, de Sándor elmondta, hogy ezek Etyeken vannak, valamint arról is mesélt, hogy a palackozás, valamint a félkész és kész árú raktározása is ott történik. Logikus dolog ez, mert a borokat el kell juttatni a nagykereskedőkhöz, jellemzően egy Budapesten, vagy a környékén lévő raktárba, így a bornak mindenféleképpen utaznia kell: vagy így - vagy úgy.

a jelenlegi Etyeki Kúria borok (jórészt) soproni szőlőből

A soproni szőlőterületek nagyobb része jelenleg egyébként nem termő, mivel nem régen újra telepítették őket, ami azt is jelenti, hogy újabb fajták fognak megjelenni a kínálatban. Lesz például Syrah, de kis mennyiségben, érdekességképpen Pinot Noir is. Sándor nagyon bizakodó a jövőt illetően, és elmondta, hogy Ők hisznek a soproni borban. Sok szempontból potensnek tartja ezt a borvidéket, előnyös például, hogy Villányhoz képest körülbelül két héttel később lehet szüretelni, de a talaj is kitűnő. A Kúria weboldalán négy dűlő van felsorolva, ezek a Steiner, a Weidengrund, a Harmler és a Frettner részét képző Warme Infried, összesen 22 hektárral rendelkeznek. A két jelenleg termő kékszőlő-fajta a Kékfrankos és a Merlot, valamint külön érdekesség a Field Blend névre keresztelt fehérbor, aminek jellemzője, hogy egy adott parcellán különböző típusú szőlőfajták kerültek telepítésre, és ezeket együtt szüretelik és dolgozzák fel.

Az én véleményem az, hogy előnyös a Kúria jelenléte és fokozottabb szerepvállalása a borvidéken. A Kúriát én egy tőkeerős vállalkozásnak látom, viszont nem tudok más, hasonló berendezkedésű borászatról itt. Gondoljunk csak bele: összesen három soproni vörössel találkoztam az elmúlt időszakban az Aldi, a Lidl, és a többi áruházlánc polcain. Volt Steigler Kaméleon amiről itt írtam, Stubenvoll SPRN vörös amiről inkább nem írtam mert szerintem gyenge volt és a Kúria Red amiről szintén itt írtam. Szerintem az emberek legjelentősebb része ezekről a helyekről vásárol, ez a hiány pedig azt eredményezi, hogy Sopron nincs fent a térképen a borfogyasztók nagy részének fejében, és nem fog borturizmust, vendégéjszakákat, étterem látogatásokat vagy más hasonló tevékenységet generálni itt helyben.

Eggyel jobb a helyzet a tudatos, haladó fogyasztóknál. Ha megnézzük a Bortársaság oldalát, jelenleg szégyenszemre összesen 10 bort tudunk felsorakoztatni Sopronból, ott van például a mindösszesen 3 hektáron gazdálkodó és emiatt (is) magasra árazott Luka Enikő, vagy nagy kedvencem, itthon nem igazán értett és emiatt zömmel külföldre értékesítő Franz Weninger, illetve a Kúria. Ezzel szemben Tokaj 75, Villány 54, Szekszárd és Badacsony 42-42 tétellel van jelen. A Kúria Sopron, mint külön brand erősítése, és az újabb fajták megjelenése viszont erősíteni fogja Sopron jelenlétét a magyar borpiacon, amit én kifejezetten örömtelinek tartok, és mondhatni Sándorral együtt tekintek bizakodó módon erre a jövőképre.