Szubjektív pezsgőpiaci mustra
Minden 2021. október 13-án kezdődött egy Kreinbacher kóstolón a soproni Tastevinoban. Érthető módon azoknak a buborékos italoknak, melyek közül a legkiemelkedőbb a Hungaria Extra Dry volt nem sikerült megszerettetni velem a pezsgőket. Az egyre erősödő kétséggel szemben, hogy a pezsgő ennyire vacak pont egy ilyen radikális cáfolatra volt szükség, és innentől kezdve nem volt megállás...
Az elmúlt három évben elég sok mindent vettem és ittam, és sikerült kitapasztalni, hogy mi az, amiért még szívesen adok pénzt és ízlik. Csendes bort széles ársávban lehet vásárolni és minden árkategóriában rendkívül széles kínálat van. Én zömmel 2000 - 5000 forint között vásárolok, és bőven találni itt olyan tételeket, amiben örömöm lelem. Ezzel eltérően a pezsgő speciális. A hétköznapi tankpezsgők mint a Törley vagy a Szovjetszkoje Igrisztoje az én esetemben említésre sem méltóak. Tartályban készülnek a Proseccok is tehát mondhatjuk, hogy készülnek komoly pezsgők a Méthode Charmat módszerrel, de ezek általánosságban nem nyerték el a tetszésemet. Van kivétel, a Gedeon Brut például tetszett, jó kis nyári frissítő. Az általam csak "köztes módszer"-nek hívott Méthode Transvasée kategóriából viszonylag kicsi a kínálat, ezt le is fedi a Hungária, illetve a Törley Tokaji Brut. Hungáriából a fekete Grande Cuvée Brut-tal elvagyok, de különösebb izgalmakat nem ad, így ezen a kategórián hamar túlléptem.
A valódi élvezeteket számomra - nem meglepő módon - a tradicionális pezsgők világa kínálja. Itthon ennek viszonylag szűk a piaca, és kevés kivételtől eltekintve nem nagyon lehet semmit kapni 5-7000 forint alatt. Az itthoni felhozatal két részre osztható. Vannak a pezsgőpincészetek, akik nagyobb tételben, többé-kevésbé megbízható minőséget készítenek, és vannak, akik a csendes bor mellett próbálkoznak tradicionális (vagy épp más módszerrel készülő) pezsgőkkel több-kevesebb sikerrel, ezekért nem szívesen adok jelentős, 5-8 ezer forintos összeget - például a Légli félével elég rossz tapasztalatom volt.
A nagyok közül kiemelkedő a Kreinbacher, mely egy megbízható, stabil színvonalat - továbbmegyek - felismerhető karaktert hoz. Írtam korábban egy cikket az Extra Dry-ról ami az áruházakban előforduló, belépő tétel, de addigra az ízlésem már odáig fejlődött, hogy számomra már édes, így mostanában inkább valamelyik másik Brut tételből vásárolok, ha találok akciós áron, ugyanis számomra a normál méretű non-vintage tételekért elkért 8-9 ezer forintos árszint már az erősen meggondolós kategória, a non-vintage Champagne-k árszintjére beárazott, 20.000 forintos Egoiste, illetve a magnumok teljesen felejtősek. Egyébként a 2017-es 0,75-ös Egoiste-t kóstoltam, és nem voltam tőle különösebben elájulva, a 2018-as évjáratnál alkalmazott bő 50%-os áremelkedés pedig elég ellenszenves húzás volt tőlük.
A Bortársaság szortimentjében további két, számomra figyelemreméltó pezsgőpincészet van, a Sauska és a Carassia. A Sauskával jelentős - és felemás tapasztalatom gyűlt össze, melyet egy éve részletesen ki is fejtettem. Carassiaból csak a Classic Brut tételt volt szerencsém kóstolni, de ár-érték arányban nem adott annyit, hogy meghozza a kedvemet. Kevésbé hype-olt szereplő a piacon a Garamvári pezsgőpincészet. Az öreg Garamvári Vencel nem ma kezdte a pezsgőkészítést, anno a Törley-nél és a Hungarovin Rt.-nél szerzett tapasztalatait felhasználva évtizedekkel ezelőtt vágott saját vállalkozásba. Bérpezsgősítéssel is foglalkoznak, több "próbálkozó" alapborából készítenek számukra pezsgőt. Saját tételeik megtalálhatóak a Lidl és a Spar polcain viszonylag jó ár-érték arányban.
Tokajból két, kevésbé felkapott szereplőt emelnék ki. Az egyik a Gróf Degenfeld, mellyel az Aldi polcain találkozhatunk, és az előző kiadású pezsgőjükből jó pár palackkal elfogyasztottam és igen szerettem, ár-érték arányban az egyik legjobb tételnek tartottam. A másik a Chateau Dereszla, fehér címkés pezsgőjük évek óta fixen ott figyel a Lidl polcain elég szuper áron. Mindkettő be is került korábban egy szubjektív borajánlómba. A fehértől eltérő termék a Sparban kapható piros címkés Dereszla, ellenben kiválóan szerepelt az aktuális Vince magazin tesztjén maga mögé utasítva a Kreinbacher Egoiste Magnumját - és nekem is nagyon ízlett.
A hazai szereplők sorában meg kell említsem a Törley-t - saját név alatt Chardonnayból készítik csúcspezsgőjüket Brut és Brut nature változatban, és Francois néven van Chardonnay-Pinot Noir cuvée is, szintén az előbb említett két dozázsváltozatban. Ezek többnyire elfogadhatóak, esetleg akciósan lehet belőlük venni 1-1 palackkal, de én már túl vagyok rajtuk, így meghagyom másnak a lehetőséget.
A külföldi tradicionális pezsgők sorában az általánosan leginkább elérhető és megfizethető a spanyol Cava. Próbálkoztam ezekkel az italokkal, de nekem általánosságban nem jön be semmilyen mediterrán bor, így a Cava sem. Az osztrákok is készítenek tradicionális pezsgőket, klasszikus márka náluk például a Schlumberger, ami egy közepes kategória, színvonalban körülbelül oda tenném, mint a Törley és Francois pezsgőket. A Fertő-tó vidékén a két Szigeti testvér készít pezsgőket, az egyik Szigeti, a másik A-Nobis néven fut, utóbbihoz Creation Brut néven volt szerencsém a Hofer szezonális kínálatából, ez ár-érték arányban szerintem kimondottan jó. Itt párhuzamot kell vonjak Garamvárival, ugyanis ők is foglalkoznak bérpezsgősítéssel, tudomásom szerint magyar pincészeteknek is dolgoznak.
Franciaországban természetesen nem csak Champagne-ban készítenek pezsgőt, ott vannak például a Crémant-ok. Ezek ugyanúgy tradicionális módon készülnek, csak Franciaország más részeiről származnak, szintén eredetvédett formában. Itthon viszonylag ritkán kerül a boltok polcaira. Korábban az Auchanban volt egy egész jó, Alsace-i avagy elzászi "sajátmárkás", de előbb megdrágult, majd el is tűnt a polcokról. Most karácsony előtt volt a Lidlben is egy Bourgogne-i vagyis burgundiai, szintén "sajátmárkás" jellegű tétel, de sajnos nem volt túl jó. A Hoferban viszont bekerült a kínálatba egy, a Loire-völgyből származó, szintén "sajátmárkás" tétel 9 €-ért, ami szerintem egész jó. Ha a vinotékák és borbárok kínálata is szóba jön, akkor a Bor és Más szortimentjéből van pár megfizethető tétel, 5000 forintért már kapunk például a kifejezetten nekik készített Budapest Spark-ból, ami igen jó ár/érték aránnyal bír.
Természetesen Champagne-kből is vannak "sajátmárkás", diszkont alternatívák, itthon a Lidl és az Auchan a két opció ezen a terepen, utóbbi azonban elég vastagon árazta be ezen termékeit, így ezeket kihagytam. Ellenben a Lidlből volt szerencsém 4285 Ft-ra leárazva venni jó pár palack Comte de Senneval fantázianevű buborékost, illetve 8000 forintért a dizájnban a Veuve Clicquot-ra hajazó Veuve Thomassint. Ezek nem rosszak, de azért igazi "aha" élményt nem kell ezektől sem várni. Karácsony előtt egy Bissinger névre hallgató Blanc de Blancs tétel is kikerült a polcra a hangzatos 11.111 forintért, de ez már túl volt nálam a fájdalomküszöbön, így kihagytam. Az osztrákoknál egyel nagyobb piaca van ennek, így több bolthálózatnál is az állandó kínálat részét képzi valamilyen diszkont Champagne az alkalmi akciók mellett. A Hoferból szereztem be az idén karácsonykor megbontott másik özvegyet, a Veuve Monsigny fantázianevű, erősen Bollinger dizájnnal megáldott italt és a végén bomba áron kiszórt Esterlin féle Prestige Cuvée-t is. A Sparban például Gruet van kb 18 €-ért, ami nem egy fantázianév, hanem egy Champagne ház, ennek a terméknek a mustrája még várat magára majd talán valami kuponos akcióban.
A nagy házak pezsgőihez főleg különböző kóstolókon volt szerencsém, ezek közül némelyiket szerettem, némelyiket kevésbé. Előbbi halmazba tartozik a Pol Roger, a Piper Heidsieck, a Charles Heidsieck, a Mandois, a Taittinger vagy az Alfred Gratien, de a tőlük elfogyasztott néhány deci nem nagy és mélyre ható tapasztalat. Kevésbé szerettem a Veuve Clicquot-ot és a Bollinger-t, de a Damien Hugot M18-a sem lett a kedvencem. A nagy házak alap, non-vintage tételei 20-30 ezer forint között indulnak, és akkor nem beszéltünk évjáratos, vagy más, különleges kiadású italokról, hogy százezer forinttól induló prestige Cuvée-kről - mint a Dom Pérignon, a Taittinger Comtes de Champagne vagy a Laurent Perrier Grand Siécle - ne is beszéljünk, és akkor még nem jött szóba a magnum-hatás, mint lépcsőfok a a tradicionális pezsgők világában. Részemről már az is nagy áldozat volt, hogy akciósan bevásároltam egy palack Moet & Chandon-t, amit majd egy jeles alkalommal ki fogok bontani, és reménykedem, hogy ár-érték arányban nem fogok különösebben csalódni.
Vannak olyan Champagne specialisták, mint Hajdu Máté (alias @birdcage_mate), akit például csodálattal és elismeréssel figyelek. Sejtésem sincs, hogy milyen fizetés és egzisztencia szükséges a magas fokú eltökéltség mellé ahhoz, hogy valaki ilyen mélységekben benne tudjon lenni ebben a témában, mint ő. Látva a posztjait amit elfogyaszt, az havi szinten hat számjegyű tétel, ehhez a 4500 Instagram követő nem túl nagy reklámérték a social mediaban, valamint fizetett partneri együttműködésbe sem botlottam még nála. Azt feltételezem, hogy jórészt saját zsebből finanszírozza a dolgot amellett, hogy a tapasztalatok és a képesítések okán vannak felkérései. Az a közepes egzisztenciális szint amin én élek nem nyújt lehetőséget, hogy önerőből ilyen mélyre ható tapasztalatokat szerezzek ebben a világban, amellett, hogy a szocializációm és a pénzhez való viszonyom sem olyan, hogy százezreket áldozzak egy ilyen hedonista hobbira akkor sem, ha egyébként meg is tehetném.
Be kell látni, hogy a Champagne világa nem az én terepem, és meg kell maradni a magam szintjén. Ez a fajta tudat alatti felismerés pedig akaratlanul is ahhoz vezet, hogy az ember lelkesedése alább hagyjon a témában, így mostanság más kezdett el érdekelni. Az itthoni pezsgőgyűjteményt is leépítettem, karácsonyra elajándékoztam azokat a tételeket, amikre azt gondoltam, hogy másnak nagyobb örömet fog okozni, mint számomra.
Bő három év után most megállok számot vetni. Ezt az írást egy korszak lezárásának szánom, összegezve a tapasztalataimat a témában. Persze a pezsgő marad, de a közeljövőben nem lesz rajta akkora fókusz, mint eddig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése