Weninger vertikális kóstoló - 2025. január 17.

Tegnap este tizenöten gyűltünk össze Molnár Balázsnál a soproni Natura Vinotékában, hogy a Weninger pincészet magyar csúcsborainak nyolc-nyolc évjáratát kóstoljuk. Két dűlőben van itthon szőlőterületük Weningeréknek, az egyik a Spern Steiner vagy csak röviden Steiner, a másik pedig a Frettner. Előbbin a Kékfrankos, utóbbin pedig a Cabernet Franc a legmeghatározóbb fajtájuk, ez a két bor jelenti magyar pincészetük zászlóshajóját.

Soha nem jártam még vertikális kóstolón, és soha nem kóstoltam még egy alkalommal ennyiféle bort. Különös izgalommal töltött el mikor hétfőn véletlenül tudomást szereztem erről az eseményről. Weningerék borai, illetve alapvetően a borkészítéshez és a természethez való hozzáállásuk rendkívül izgalmas és inspiráló számomra. Pontos emlékeim nincsenek, hogy korábban ittam-e ezeknek a boroknak valamely évjáratát, talán valamelyik Steiner rémlik, hogy tizenéve volt hozzá szerencsém.

A kóstoló érdekes tanulságokat hozott. Ki kell emelni, hogy mindegyik bor remekül elkészített volt, nem találkoztunk hibás tétellel. Érdekes megfigyelni, hogy 2008-tól már a kecsesebb, burgundi palackba töltötték a borokat. A hordóhasználatban is volt váltás az évek során, a 225 literes barrique hordókat 500 literes váltotta náluk, 2004-től már csak ilyeneket szereztek be, persze volt pár év amikor a régebbi, kisebb hordókat is használták. Készítettem kóstolási jegyzeteket, de úgy döntöttem, hogy nem ismertetem egyenként a borokat.

Kékfrankos a Steiner dűlőből

A dűlőt 1680-ban a messzi környék legértékesebb dűlőjének minősítették. A területek a Fertő tóra néznek, és a gneisz, valamint a csillámpala párosa határozza meg a talajt itt. Az itt termett szőlőből készült bor rendkívül ásványos és fűszeres ízvilágú.


Kiemelkedő volt számomra a 2011-es évjárat, aminek a legintenzívebb volt az illata és az íze is. Az összes közül ez volt a leggyümölcsösebb, jött az általam a Kékfrankosban kedvelt meggyes ízjegy, és az ásványosságot inkább az utóízben éreztem.

Érdekes felismerés volt, hogy a savasabb borok az idő előrehaladtával jobb állapotban voltak. Húsz év felett volt az az időtáv egyébként, amikor a borok minősége már elindult kicsit lefelé, nekem a legrégebbi, 2003-as évjárat már nem nagyon csúszott.

A kóstolt évjáratok: 2017, 2011, 2010, 2008, 2007, 2006, 2004, 2003

Cabernet Franc a Frettner dűlőből

Más adottságú dűlő ez, mint a Steiner. Agyagos, meszes, és az erdő közelsége miatt hűvösebb. 2002 volt itt az első szüret a Cabernet Franc fajtából, így a kóstolt tételek a teljes időtávot felölelték a fajta életéből.

Számomra a Franc-ok kevésbé voltak tetszetősek, mint a Kékfrankosok, talán azért is, mert a Villányban megszokott ízvilághoz képest ezek a borok savasak, nem túl gyümölcsösek, ellenben ásványos, fűszeres ízvilág jellemezte őket. A sav jót tesz az eltarthatóság szempontjából, viszont a gyomromnak kevésbé tetszett, hiába ittam mindenből keveset. A legelső évjáratok még 225 literes barrique hordóba kerültek, és a 2003-asnál ez jól érezhető is volt, jött az étcsokis ízvilág.

A kóstolt évjáratok: 2016, 2013, 2012, 2011, 2009, 2006, 2003, 2002

Volt egyébként két meglepetés tétel középre beiktatva, ezek a 2003-as és 2002-es Merlot-ok voltak a Spern Steiner dűlőből. Előbbi egész jó volt, utóbbi - talán a amiatt mert nem a többivel, órákkal korábban volt bontva - nem volt élvezhető állapotban.

A konklúzió számomra az, hogy ezek a borok nem véletlen a felső kategóriát képviselik, és így egyébként nem is valók mindenki poharába. Az ízviláguk speciális, és abszolút a dűlőt hangsúlyozza ki. A gyümölcs sokadlagos ezeknél a boroknál, én pedig kedvelem a gyümölcsös ízeket. Ezek a borok egy szűk réteg számára tudnak igazi élményt nyújtani, akiknek komoly kóstolási tapasztalata van, mondhatni legalább olyan érettség szükséges a kóstoló számára is, mint amennyire érett borok voltak ezek. Engem megerősített abban, hogy a középkategória amiből általában vásárolok mondhatni ideális az én igényeimnek és fogyasztási szokásaimnak. Idővel évek múltán lehet, hogy nyitok majd efelé a világ felé is, de ahhoz még sok tapasztalatot kell szerezzek a témában.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Látogatás az (Etyeki) Kúria soproni pincészetében

Szubjektív pezsgőpiaci mustra