Etyeki Kúria 'Kúria Red' 2021 - Sopron egy másik arca

A Soproni borvidék meghatározó fajtája a Kékfrankos, melyről él egy kép a középkorú, nem borértő generációban, és ez erőteljesen a savról szól, de nem az egyensúly viszonylatában. A szocializmusban jellemző mennyiségi termelés rengeteget ártott a magyar borkészítésnek, de azóta már eltelt némi idő, mely során a borászok megtanultak élni a természet és a technológia adta lehetőségekkel, így van szerencsénk kitűnő soproni borokat - Kékfrankost és más fajtákat is fogyasztani - immár kóla nélkül.

Na de miért beszélek Sopronról az Etyeki Kúria viszonylatában? A Kúria a szőlőfajtákkal kapcsolatban olyan borászati megközelítést alkalmaz, ami szokatlan itthon, mindössze néhány fajtára fektetnek hangsúlyt, azokba viszont látszólag teljes mellszélességgel belefekszenek. Etyeken ők telepítettek először Pinot Noir szőlőt, és mivel az Etyek-Budai- egy hagyományosan fehérboros és pezsgős borvidék, így helyben nem is kívánták vörösbor fronton szélesíteni a palettát, inkább más stratégiát választottak. Ennek eredményeképpen a Soproni borvidéken vásároltak szőlőterületeket ahol Kékfrankos és Merlot szőlőt termelnek.

A fajtaborok és a Sopron Blend névre keresztelt csúcs cuvée mellett készítenek egy könnyed és gyümölcsös belépő vöröset, ez a Kúria Red. Szükség is van arra, hogy ilyen vörösek készüljenek. A világszintű borfogyasztás fokozatosan csökken és ezen belül a vörösök piaca zsugorodik legintenzívebben. A fehérborok a könnyedebb, gyümölcsösebb ízvilággal hódítanak, így egy vörösboros borvidéken tevékenykedő bortermelő számára jó stratégia, ha a nagy testű borok mellett készülnek gyümölcshangsúlyos tételek is. Erre jó eszköz, ha minimalizált a hordóhasználat és olyan fajtákat választanak hozzá, mint a Merlot. és a Kékfrankos - mert a Kékfrankos savai igenis szerethetőek ha azt értő kezek gondozzák, és ezek elősegítik a gyümölcsös jegyek kihangsúlyozását.

A bor csavarzáras bordói palackba került, a címkedizájn pedig letisztult. Sajnos nem utal semmi arra, hogy ez soproni bor - én a Bortársaság oldaláról értesültem erről - a földrajzi jelzése Dunántúli OFJ. Nem lehetett OEM, mert a tavalyi szüretig nem rendelkezett a borászat soproni pincével, így a soproni szőlő Etyeken került feldolgozásra, így került bele pár százalék ottani Pinot Noir is. A Kúria Red kifejezetten sok helyen kapható, találkoztam vele például jobb trafikokban, ott van rengeteg webshopban, és exportálják is, de időnként az Aldi polcaira is kerül belőle. Az ára a neten szinte mindenhol 2850 forint ami szerintem rendben van.

Színe a jellemzőnél vékonyabb rubinvörös. Illatában azonnal támadnak a világos piros gyümölcsök mint a málna vagy a cseresznye. Ízében meggyes, szilvás, fűszeres utóízzel. Úgy könnyed és gyümölcsös a bor, hogy közben nem vékony. Külön tetszik, hogy felismerhetőek azok a jegyek amit szeretek a Kékfrankosban és a Merlotban. A 13%-os alkohol partner abban, hogy a bor jól fogyasztható legyen, itt kiemelném, hogy érzésre is könnyű volt fogyaztani, több pohár után sem éreztem hogy valami elnyomna vagy terhelné a szervezetemet.

Összességében ez egy tök jó bor. Nem vagyok egy cuvée rajongó, de itt egyrészt kevés fajtáról van szó, másrészt nem érzem azt, hogy itt bármit el akarnának rejteni vagy feljavítani. Nagypapám ha nálam jár mindig megkínálom azzal ami meg van bontva és ennél a bornál kiemelte, hogy jó íze van, pedig magától nem szokott nyilatkozni, úgyhogy ez részéről is dicséretnek vehető. A könnyű beszerezhetőség és az ár/érték arány okán egy jó tipp, ha csak innánk valami laza de jó vöröset vagy éppen vendégségbe megyünk és nem akarunk üres kézzel beállítani.