Neckenmarkt die Winzer Blaufränkisch Classic 2022 - Szövetkezeti Kékfrankos a szomszédból

Egy ideje megfogalmaztam a célt, hogy szeretnék mindinkább megismerkedni a burgenlandi borokkal, és elsősorban természetesen a Kékfrankos, mint fajta van célkeresztben. Kínálat egyébként van is, meg nincs is. Ausztriában Burgenland borvidékei sokkal meghatározóbbak, ha vörösborról van szó, mint itthon a Soproni Borvidék, így a különböző boltok polcain ott vannak ezek a borok. Ellenben Ausztriában a Zweigelt a legkedveltebb vörös fajtabor, ez azt jelenti, hogy főleg ezt a fajtát, illetve különböző cuvée-ket árulnak elsősorban mondjuk az általam leggyakrabban látogatott Hoferban, így Kékfrankosra valamelyest kell azért vadászni ha nem kifejezetten a horitschoni Eurospart veszem célba.

Az osztrák Spar applikációt is azzal a céllal telepítettem, hogy az időszakos 25%-os kuponokat kihasználhassam az itteni borkínálatra. Az alkalmazást böngészve futottam bele az alábbi kuponajánlatba:

Úgy voltam vele, hogy ennyit, vagyis potom 1600 forintot biztosan megér ez a Kékfrankos, viszont a dupláját biztosan nem érné biztosan nem fizetném ki érte. A termelőt nem ismertem, mindössze annyi volt meg, hogy ha Harka felől a szőlők között kerékpározva megérkezek Neckenmarktba vagyis Sopronnyékre, akkor a településtábla utáni első borászatról van szó. Kis böngészés után megtudtam, hogy egy szövetkezetről beszélünk, amely mintegy száz szőlősgazdát egyesít, és a Hilltophoz hasonlatos nagyságrendű 280 hektárnyi szőlőterületről szüretelt szőlőt dolgozza fel, ami egyébként a 2 026 hektáros 'Mittelburgenland' borvidék 13,8%-át jelenti.

A bort csavarzáras bordói palackba töltötték és 13,5% alkoholtartalommal bír, más lényegi információt nem sikerült megtudni róla. Színe bíborvörös, közepesen telt. Illata fűszeres, gyümölcsök nem igazán mutatják magukat, talán egy picit bujkálnak ott a háttérben. Ezek után az ízvilága sem okoz nagy meglepetést, ugyanis az általam oly kedvelt lédús, érett meggyes savasságnak nyoma sincs. Van egyfajta rossz kesernyésség a borban, amit nem túlzottan szeretek, a végére pedig egy kis földesség is megérkezik. A probléma az egyensúllyal van, ugyanis a Kékfrankos errefelé meghatározó módon a savakról kéne, hogy szóljon, itt viszont inkább az alkoholt érzem kilógónak.

Őszintén szólva többet vártam ettől a bortól, aminek a fő oka nyilvánvalóan a 8 eurós eredeti ár. Ehhez képest a karácsony előtt a Lidlben 7 euróért vásárolt Tesch csodálatosan szép bor, 10,50-ért pedig már Weningert kapunk, ami az én meggyőződésem szerint egy másik liga. Ennek ismeretében jól is tették, hogy leárazták, amit talán jó okkal tettek meg.