Etyeki Kúria 'Kúria Rosé' 2023 - félúton Sopron és Etyek között

Az utóbbi időben teljesen leszoktam a rozéborokról, pedig egy évtizede különösen kedveltem a műfajt. Most is két ok játszott szerepet abban, hogy megvettem eme üveggel: egyrészt ha soproni borba futok valamelyik multinál akkor abból szoktam venni, másrészt a figyelmem az Etyeki Kúria irányába fordult a múltkori pincelátogatás óta.

Ez a rozé kifutó tétel, a borászat webshopjában már elfogyott, én az Aldiban vettem 2000 forintért - akinek szerencséje van, még talál belőle itt-ott. Három szőlőfajta alkotja a házasítást, melynek Kékfrankos az alapja Sopronból, ehhez jön Pinot Noir Etyekről és Merlot szintén Sopronból. Ha már a bor a feldolgozást illető kényszerű sajátosságok okán OFJ megjelölést kap, akkor kihasználták a lehetőséget, hogy két borvidék szőlőjéből készítsék el, amelyet egyébként alacsony, 11%-os alkoholtartalom jellemez.

Színe hagymahéj, szép világos - alapvetően én inkább ezt a verziót favorizálom. Illata már az első pillanatban szuper, azt hiszem erre mondják, hogy vibráló, melyben számomra leginkább egy epres-tejszínhabos sütemény köszön vissza. A korty nagyon szép kerek, kifejezetten finomra hangolt savakkal és szerintem pár gramm maradékcukorral, ízében epres és szamócás.

Mit mondjak így a végére?! Nyáron, fröccsbe? Túl jó! Én leginkább önmagában innám, annyira gyümölcsös és mellé krémes a korty. Egy rozét sokszor túlságosan is nyers érzetű savak jellemeznek, de itt erről szó nincs. Eddigi tapasztalataim alapján számítottam rá, hogy rendben lesz a bor, de alaposan meglepett, mert azt kell mondjam, hogy nem emlékszem, mikor ittam ennyire kellemes és üde rozét.