Két kiváló Soproni Kékfrankos: Kúria Sopron 2019, Jandl Missio 2021
Kúria Sopron Kékfrankos 2019
A Kékfrankos az egyik kedvenc fajtám, és miután az utóbbi időben a figyelmem középpontjába került az Etyeki Kúria soproni tevékenysége a, Kékfrankos boruk keltette bennem a legnagyobb kíváncsiságot. Ezt fokozta, hogy a Debreceni Borozó magazin 2024 ősz-téli számában a Kékfrankosok tesztjét ez a bor nyerte 92 ponttal. Kovács Pál borjegyzetét idézem: "Tiszta, szép rubinvörös szín, szép érett, meggyes, szedres, piros áfonyás, krémes, avaros illatvilág, zamatos savak, könnyed test, bársonyos tannin, szájban nagyon kerek, üde, szép piros gyümölcsös, fűszeres, kicsit krémes, hosszú lecsengés, mestermunka."
A bor a Borigo magazinban is értékelésre került, és 90 pontjával ugyan lecsúszott a dobogóról, de ár/érték arányban kiváló, ugyanis csak kettő ponttal marad el a Schieber Pincészet Tabu és Kovács Nimród Once Kékfrankosaitól, melyekért több, mint a háromszorosát kérik el. Dr. Konkoly Mihály Dip.WSET borjegyzetét idézem: "Közepes bíbor színű tétel. Kissé zárkózott az illat, de idővel piros bogyósokat, fekete borsot, kávébabot is felfedezhetünk. Élénk savak, moderált tannin, közepes test, az illatában már megkapott (valószínűleg megkopott akart lenni) gyümölcsök és fűszerek, jól definiált lecsengés. Jól iható, ízgazdag bor vékony termőhelyi réteggel."
Szóval itt van két borjegyzet két embertől, akinek vélhetően sokkal nagyobb tapasztalata van a témában, mint nekem - viszont ha megfigyeli a kedves olvasó a két borjegyzet nem is cseng össze teljesen. Az én borral kapcsolatos tudásom, és így az elvárásaim, valamint az, hogy mit tartok jónak mind erősen alakulóban vannak. Emellett én sokkal szubjektívebben is értékelek, ezért is nem pontozok. Talán sokszor jobb (lenne) a tájékozatlanság, mert olyankor az ember tiszta lappal indul, és mérsékeltebb elvárásokkal tud saját, független véleményt alkotni.
Ez a Kékfrankos a Harmler dűlőből származik, és burgundi palackba töltötték, 13%-os alkohollal bír, valamint az adatlapjáról tudható, hogy egy évig érlelték 70%-ban 2-3 éves, 30%-ban pedig új, 300 literes hordókban. A címke jól illeszkedik az Etyeki Kúria arculatába, viszont oldalán Kúria Sopron felirat áll. A Kúriánál a fajtákat egyedi vonalgrafikák reprezentálják, de hogy a Kékfrankos X-ei mit jelképez(het)nek arról tippem sincsen. Palackját 4450 forintért vesztegetik, a borászat webshopjában vagy a bortársaságnál lehet például beszerezni, én itt Sopronban a Vinodom közösségi vinotékában vásároltam.
Pohárba töltve érett cseresznyeszín jellemzi a bort, mely picit vékonyabb és áttetszőbb, mint a fajtától megszoktam. Illatában szép lassan éledeznek a kissé éretlen piros bogyós gyümölcsök. Íze pikánsabb, mint az általam megszokott. Meggy és ribizli dominál, de egy pici enyhén csípős paprika is ott van háttérben. Jó ivású, kellemes, a közepesnél könnyebbnek mondanám, ugyanakkor komplex ízvilág jellemzi. A savak kellemesek és üdék, jó az egyensúly, nem lóg ki belőle semmi.
Ez a Kékfrankos szerintem egy remekül elkészített tétel, de valahogy mégsem rajongok annyira érte, mint azt előzetesen vártam. Ízvilágában hozzám például a Weningeré közelebb áll, és lehet, hogy a borjegyzetek ismerete sem segítette elő a dolgom, így poharazgatáshoz nem ezt választanám, viszont a jövőben mindenféleképpen figyelni fogok az újabb évjáratokra. Mindenesetre azt gondolom, hogy érdemes vele egy próbát tenni, mert jól fogyasztható és kiváló borról van szó. Biztos lesz, aki az extra pikánsságát nálamnál jobban fogja értékelni, akár valami kiváló ételpárosítással. Azt pedig külön kiemelném, hogy a Kúria a háttérével képes a Soproni Kékfrankost szélesebb körben reprezentálni a nem helyi borfogyasztók számára, és kifejezetten örülök, hogy ezt egy ilyen kiváló borral teszik.
Jandl Missio Kékfrankos 2021
Jandl Arnoldról igen nehéz elfogulatlanul beszélni, ezt nem is fogom letagadni, mivel jó barátság fűz hozzá, melyet régi soproni családokként édesapáinktól viszünk tovább örökségképpen. Sajnos a faterjaink már odafent poharazgatnak, miközben a világ dolgait fejtegetik, isten nyugosztalja Őket.
Ez a fajta barátság persze nem jelenti azt, hogy megengedő lennék a boraival szemben, éppen ellenkezőleg: azért vásárolok tőle időről időre és adom bátran ajándékba ismerőseimnek, barátaimnak, mert tudom, hogy nem fog csalódást okozni. Ezt támasztja alá az is, hogy borai különösebb reklámtevékenység nélkül, jórészt háznál elfogynak.
Ez a Kékfrankos Arnold "jobbik", dűlő-szelektált tétele az Újhegy-dűlő öreg tőkéiről, pincészetének legmeghatározóbb bora. Ennek megfelelően, természetesen hordós tételről beszélünk, mely 14 hónapot töltött használt, 450 literes hordókban. Arnold ugyan nem organikus vagy biodinamikus módon műveli a szőlőt, de a lehetőségekhez mérten igyekszik maximálisan természetközeli módon készíteni borait. A pincében nem jut különösebb szerephez a borkémia, mindösszesen a szűrés, a derítés és a kén alkotja az eszköztárat, így amit elkészít az tulajdonképpen natúr bor. A címke klasszikus és időtálló, ha nem tudnám, nem mondanám meg, hogy ez az arculat idén már 20 éves. Ára valahol 3000 forint környékén mozog helytől függően, Sopronban több vinotékában illetve trafikban is kapható.
Ez a bor számomra az, amiből jó időről időre újra kibontani belőle egy palackkal, ugyanakkor nem mondom, hogy mindenkinek ezt mutatnám meg, hogy ha egy jó Kékfrankost szeretnék a poharába tölteni. Az ízvilág harmonizál a címkével, ugyanis ez egy klasszikus és férfias tétel, nem pedig egy modern reprezentációja a fajtának, amely borértő fogyasztók számára megannyi izgalmat és élményt tud nyújtani, azonban megfelelő előképzettség és tapasztalat nélkül képes "túl sok" lenni. Sebaj, nekik ott van Arnold tartályos, kék címkés Kékfrankosa.
Talán a végére a kedves olvasó vár tőlem egyfajta verdiktet, összehasonlítást. El kell, hogy mondjam, nem így terveztem. A kóstolási jegyzetet a Kúriáról hétfőn, frissen megírtam, de mára csak egy pohárral maradt, így adta magát, hogy nyissak valamit, a készletből pedig ezt találtam a legméltóbbnak arra, hogy mégiscsak legyen egyfajta összehasonlítás. Az élet pedig kiváló rendező, mert a végeredmény izgalmasabb lett, mint vártam, mert a különbség sokkal nagyobb, mint amire számítottam. Azt is meg kell állapítani, hogy a palack típusa és a címke is előre vetíti a bor karakterét. Le kell szögezni: mindkettő kiváló reprezentációja a Kékfrankos fajtának, hozzám viszont a Missio közelebb áll, és csak hab a tortán, hogy ár/érték arányban zseniálisan jónak tartom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése