Jammertal - Wunderlich Blue Velvet 2018 - kedd esti Kékfrankos

A Jammertal borbirtok úgy gondolom, hogy letette a voksát a nagy borok mellett, és nem nagyon akar mást készíteni, mint prémium kategóriás tételeket. Persze ez nem mindig megy. Természetes anyag lévén rengeteg a változó és nincsen recept, mely évről-évre garantálná a sikert, így lesznek olyan borok, amik nem ütik meg a prémium mércét sem önmagában, sem cuvée alapanyagként. Mit csináljon egy borászat az ilyen borokkal, miután nagyjából ugyanannyi munka volt vele, mint azzal, ami kiválóan sikerült?

Ugyebár a Jammertal borbirtok hajdanán Wunderlich Pincészet néven futott, aztán valaki befektetési jelleggel megvette, és ezután kapta meg a borbirtok a villányi dűlő nevét. Boraikat különböző márkák alatt hozzák forgalomba, mint Jammertal, Cassiopeia, Koh-I-Noor vagy Ars Poetica, de megtartották a Wunderlich nevet is az alap borsoruk számára.

Ilyen ez a "Blue Velvet", vagyis kék bársony fantázianevű, 2018-as évjáratú Kékfrankos is, melyet már a fene sem tudja mennyiért vásároltam a Lidlben, vettem is belőle két palackot, mert le volt árazva, és úgy voltam vele, hogy ennyiért jó lesz "kösziként" odaadni ennek-annak. Az egyik palack viszonylag régen el is kopott, a másik viszont maradt, aztán jött a mostani Kékfrankos korszakom, és ma este úgy döntöttem, hogy megbontom, ha ízlik, akkor megiszogatom, ha kevésbé, akkor Ottó papa fogja. Persze tartottam tőle, mert tavaly márciusban csalódtam Jammertalék Merlotjában, illetve a Bock Kékfrankossal sem volt túl jó tapasztalatom.

A kék bársonyt csavarzáras burgundi palackba zárták Villányban, és sok mindent nem sikerült megtudni róla, mert a palackon található QR kód sajnos már 404-es hibára fut. Villányhoz mérten átlagos, 14,5%-os alkohollal bír. Színe bíborvörös, és megfelelően tartalmas, nem vékony. Illata kellemes, fajtára jellemző módon gyümölcsös, de nem annyira hívogatóan és egyértelműen, leginkább cseresznyés. Ízében meggyesen fanyar, emellett mutat hordós jegyeket is, mely kilóg és inkább kárára van a bornak, szerencsére nem annyira hogy jelentősen ront az élvezhetőségén. Némileg tanninosabb, a korty közepesen hosszú. 

Végül is egész jó ez a bor. Nem hibátlan, ellenben semmi olyan baja nincs, ami élvezetének gátja lenne. Nem túl komplex, viszonylag jól csúszik. Nincs ellenemre, hogy ha Jammertaléknál ilyen az átlag alatti, amit megfizethető áron "kiszórnak" mondjuk a Lidlben. Ugyanis nem lehet minden nap nagy borokat inni. Kellenek a kellemes, jól iható borok, ami ideális, ha az ember csak úgy kinyitna valamit így kedd estére.