Dunántúli Kékfrankos "háromszög"

Az egész ötlet spontán jött. Mostanában világfajtákat fogyasztottam vörösborból, mint Cabernet Franc, Sauvignon és Merlot, illetve az ezekből készült Cuveé-ket. Az utóbbi időben felgyűlt nálam 1-2 palack innen-onnan kapott bor, amitől valamelyest tartok, mert ismeretlen számomra a borászat, és nehezen bízom meg új termelőkben. Aztán rászántam magam, hogy megbontsak egy Kékfrankost, mert ehhez volt hangulatom és nem bántam meg. Majd jött hozzá még két üveg. Folyamatosan böngészem a boltokban a borkínálatot, hátha találok valami vonzót. Ilyen volt a Takler Kékfrankosa a Pennyből, mely le volt árazva. Aztán utána nézte a barátnőm a kuponokat, és kiderült, hogy van Bock is nagyon baráti áron, úgyhogy azért visszamentünk.

A Kékfrankos egyébként hazánk legelterjedtebb kékszőlőfajtája. Sopron a Kékfrankos fővárosának tartja magát ahogy például Villányban a Cabernet Franc-ot választották ikonikus brandjükké, vagy ahogy Egert a Bikavér jellemzi (amellett, hogy Szekszárdon is gyakori házasítás). A soproni polgármester rendszeresen utal arra, hogy megvan a törekvés, hogy Sopron jusson az emberek eszébe a Kékfrankos fajtáról, és egyértelmű legyen, hogy nálunk készül a legjobb Kékfrankos. Persze mi mást mondhatna, de azért ez nem ilyen egyszerű.

A Soproni Kékfrankos szüleink korában egy savas, nehezen iható bornak számított, nem véletlenül terjedt el a hírhedt VBK vagyis a vörösboros kóla, mert valamit tenni kellett vele, hogy iható legyen. Szerencsére mire én borfogyasztóvá váltam már nem volt jellemző ez, legalábbis nem azoknál a tételeknél amik az én poharamba kerültek. Az utóbbi időben hanyagoltam Sopron ikonikus fajtáját, de most visszatértem hozzá, hogy megnézzem mit mutat a dunántúlon, a Sopron-Villány-Szekszárd háromszögben ez a remek fajta.

Dulicz Kékfrankos 2021 - Fertőszentmiklós, Soproni borvidék

Tavaly hangosítottam egy adventi kórusrendezvényt Fertőszentmiklóson, és ott kaptam ezt a palack bort. Nyilván Ők ismerik a helyi termelőt, és azért választották, de számomra ismeretlenek voltak ez idáig. Közben kiderült, hogy anya ismeri Őket, és egy koncerten be is mutatott nekik. Ez azért közelebb hozott ahhoz, hogy megbontsam a borukat, mondhatni felcsigázta bennem a kíváncsiságot.

Ahogy böngészem a honlapjukat az a benyomásom, hogy nem akarnak egyebet, mint egy adott bort rendesen elkészíteni, és semmi több. Nincsen marketing maszlag meg nagyzolós duma, mert egész egyszerűen a tisztességes munkában hisznek, és ez tetszik nekem, mert én is ilyen vagyok.

Számomra fontos a bor arculata, és szerintem kifejezetten hangulatos az a világ, ami a címkére kerül, hétköznapi eleganciát sugároz. Azt írja: "Élénk és határozott. Piros húsú gyümölcsök, a háttérben kellemes fűszerek, izgalmas zamatok, szép lecsengés." Csavarzáras, alkoholtartalma 13%, és ha minden igaz, fahordóban érlelték.

A pohárba töltés után az illat elsőre mutatott egyfajta túlbuzgó agresszivitást ami miatt elbátortalanodtam, de aztán az íz kárpótolt, és az illat is napok alatt kiszellőzött, finomodott. Közepes testű bor, jól iható, nem tolakodik és a színe is szép egyébként. Nem az a fajta, ami nagyon itatja magát és észre sem veszem, hogy már egy fél palack le is csúszott, de kifejezetten vártam, hogy következő este újra tölthessek belőle, és végül négy este fogyott el. A címke úgy érzem nem hazudott. Vannak jobb kékfrankosok ez nem vitás, de ez a bor nem kíván versengeni, csak egyszerűen annyi a célja, hogy kellemessé tegye a pillanatot, és ezt maradéktalanul teljesíti.

Takler Kékfrankos 2021 - Szekszárd

A Takler nevet ismerem, és tudom, hogy Szekszárd egyik meghatározó termelője (és emellett vendéglátással is foglalkoznak), de nem emlékszem, hogy valaha szerencsém lett volna bármely borához. Kaptam egy Örökség Kadarkát tőle, de amaz a Dulicz Kékfrankostól eltérően nem bizalmatlansági, hanem hangulatbéli okokból nem került még felbontásra.

Taklerék igen jelentős szőlőterületet művelnek így a palettájuk is nagyon széles, ennek köszönhetően ott tudnak lenni boraikkal sok helyen, így a Pennyben is. Az akciós ár a termelő méretbeli nagysága és a bortártsaságos forgalmazás együttesen elég volt ahhoz, hogy Kékfrankosos hangulatomban próbát tegyek vele.

Címkéje elegáns, klasszikus arculatú, számomra egyébként túl határozott. Ők úgy vallanak róla, hogy "lendületes, elegáns vörösbor élvezetes karakterrel, főként az érett megy, cseresznye valamint a szilva jegyeivel." Csavarzáras, 13,5% alkohollal.

Illata markáns, fűszeres, színe szép, picit lilás, közepesen "sötét". Az első kortyban van még valami zavaró, de aztán kiszellőzik. Határozottan hozza az érett lédús meggy savanyú karakterét egy kis szilvás világgal. Minél többet kóstolgatom annál inkább árad belőle a gyümölcs, lecsengésében főleg ott van a meggy kellemes savanyúsága. Meghálálja a bizalmat, akciósan 1699 Ft-ért kifejezetten jó vétel, de a rendes árát is megéri.

Bock Kékfrankos 2021 - Villány

A Bock nevet elsők között ismertem meg a Villányi borvidékről, de szubjektív keretek között negatív vélemény alakult ki róla. Hallottam róla pozitív dolgokat, de a masszív jelenlét és a masszív árcédula együttese számomra kontra-produktívan hatott, ugyanis azt gondoltam, hogy a viszonylag korán megszerzett ismertsége és befutottsága miatt árazhat oda, ahová. Lefordítom: azért árazhatja feljebb a borait mert ismertsége nyomán megveszik. Számomra ez rosszabb ár/érték arányt jelentett, nem masszív megbízhatóságot, ami miatt tudatosan kerültem a Bock borokat, és volt hogy inkább elajándékoztam egy üveggel, mint hogy magam kóstoljam.

Ha nincs ez a spontán szituáció a másik két Kékfrankossal meg a kuponnal, most is kihagyom. Éppen a héten mesélte egy ismerős, hogy csalódott egy Bock borban aminek jóval korábbi évjáratát kiválónak tartotta. Tehát ez is ismeretlen terep számomra.

A Bock borok arculatát mindig is túlbuzgónak gondoltam, persze biztos valakinek bejön. A címke hátoldalán egyébként semmilyen leírás nincsen, viszont van QR kód ami a honlapra visz, és részletesen megtudhatunk nagyjából mindent a borról. Csavarzáras, itt is 13,5% az alkoholtérfogat.

 

Illata számomra szerény, egy kis szolid cseresznyés ízvilágot sikerült belőle kiérezni. Színe pirosas, bíboros, vékony. A vacsora mellé még lecsúszik egy pár korty kellemesen, aztán elkezdek vele küzdeni. Ezen a ponton érzem úgy, hogy még az akciós ár is túlárazott - jószerével az eredeti ár felét érné Bock címke nélkül. Ebben a borban sajnos benne volt a csalódás, ami be is következett.

Konklúzió: 2-1

Tulajdonképpen megerősítést nyertem, ami egyrészt azt is jelenti, hogy a jövőben is kerülni fogom a Bock borokat, másrészt jó lett volna ezzel a Villányi Kékfrankossal is kellemesen csalódni mint a Szekszárdi és Fertőszentmiklósi vetélytársával. A Taklerből azóta vettem még egy palackot akciós áron, és majd egyszer még kellemes perceket fogunk együtt tölteni.