Schieber Trilógia Kékfrankos 2022 - gyenge belépő

Az elmúlt időszakban sikerült begyűjtenem jó néhány üveg Kékfrankost. A nyolc palackból egy soproni csak, emellett burgenlandi, szekszárdi és villányi tételek várják, hogy felbontsam őket, és ezáltal szélesebb tapasztalatot szerezhessek az itthon legnagyobb arányban termesztett kékszőlő-fajta különböző arcait illetően.

A ma esti választás két a szekszárdi között dőlt el - az olcsóbbat választottam további palackérésre "kárhoztatva" Szelesháték K2 Kékfrankosát. Schieber - semmiféle tapasztalatom nem volt ez idáig a termelővel, ahogy ismereteim sem. Jelentős méretű pincészetről van szó, 54 hektáron gazdálkodnak, ami összefügg azzal, hogy 1299 forintos árcédulával kikerüljön a boruk a Lidl polcára. Ennyi pénzért nagy dolgokat nem várok, már nem is nagyon veszek vörösbort ennyiért, de most - talán utoljára -  kivételt tettem.

A palack burgundi a kategóriájához passzoló csavarzárral. Érdekesség, hogy a webshopban 1990 forintért található verzió dugós és Szekszárdi üvegbe kerül - hogy a két termék között van-e különbség, vagy a göngyölegen spóroltak csak természetesen nem tudható. Címkéje egyszerű, számomra nem túl kreatív, egy pontokból kirakott (talán) virág motívum van rajta. A hátulján szűkös adatok, a 13%-os alkoholtartalom mellett fel van tüntetve a kalóriatartalom is.

Színe bíbor, sötétebb árnyalat, mégis áttetszőbb, vékonyabb. Illata nem túl kifejező, nekem leginkább paprikás. Íze sem az a magával ragadó, amolyan szétesett, merthogy nem áll össze kerek egésszé. A nyelvem hegyén egy csöppnyi cseresznye figyel talán, de a szám további részét átjárja egy túlzott, kicsit már kellemetlen hordósság, köményes fűszeresség. A tanninok túl markánsak, a korty után rendkívüli módon érzem, hogy szárítja a számat.

Számomra ez a bor csalódás, melyet a háttér-információk tettek főleg azzá. Ha ezeket nem elemzem, akkor egész egyszerűen elkönyvelem, hogy ennyi pénzért egész egyszerűen ennyi jár. Tudván, hogy ez Lidl ár, és amúgy két Mátyást kóstál normálisan, már rosszul mutat az országház borává választott Bikavér és a szuper prémium kategóriás, 15 000 forintos palackáron mért Tabu Kékfrankos mellett. A legőszintébb bírája egy bornak a momentum, mikor az ember eldönti, hogy töltsön-e még egy pohárral - gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a válaszom ez esetben nemleges.