Hans Schwarz Heideboden Zweigelt 2021 - véleményformáló
Valahol az identitásom, soproniságom, lokálpatriotizmusom része a Kékfrankos. Valami, ami gyerekkoromtól kezdve belém ivódott, ott van a meggyőződés a tudatalattimban, hogy a soproni bor az Kékfrankos, a nagykorúságom küszöbén ért boros élmények pedig megalapozták a fajtával való kapcsolatomat. Folyamatosan kóstolok, kísérletezek, de időről időre visszatérek hozzá.
Az ebben az időszakban ért élmények a Zweigelt fajtával nem voltak túl szépek. Nekem egész egyszerűen vékony volt, nem elég karakteres, testes. Tudván, hogy a Kékfrankos és a Szent Lőrinc nemesítése a szőlőfajta, egész egyszerűen az osztrák asztali vöröset láttam benne, mondhatni tagadtam a Zweigeltet. A fajta itthon nem túl elterjedt, de mégis vannak, akik sikerre vitték, például Luka Enikő. Az osztrákoknál viszont ebből van telepítve a legtöbb a kék szőlőket nézve melyben két dolog játszik közre: nagy hozammal lehet termelni és relatív jól fogyasztható borról beszélünk.
Mostanában értek olyan élmények, melyek felkeltették az érdeklődésemet a fajta iránt. Ma a szokásos osztrák bevásárlásunk alkalmával gondos kiválasztás eredményeképpen választottam ezt a palack bort. Mindenképpen burgenlandit szerettem volna, tehát tág értelmezésben maradtam a történelmi soproni borvidéken és a legfrissebb évjáratot sem akartam, úgy gondoltam, szerencsés lesz az a pár pincében eltöltött év.
A borászról, Hans Schwarz-ról nehezen találtam infókat, ugyanis Heideboden néven kizárólag a Hofernak készít borokat. A szőlőterületek a Fertő-tó keleti partján vannak, ami számomra kedves hely, ugyanis éltek itt felmenőim és szeretett nagypapám is itt szolgált mint mozdonyvezető a Fertővidéki HÉV vonalán, így ha erre járok mindig rá gondolok. Ennek a régiónak az ikonikus állata, egy birka került a címkére, összhangban azzal, hogy a terület korábban jellemzően legelő volt. Hátulján némi történet, és az alkoholtartalom ami 13,5%. Ára 4,99 €, nagyságrendileg 2000 forint - mondhatni itthon sem kapni semmi rendeset már ez alatt.
Némi félsz azért volt bennem aminek köszönhetően nagy intenzitással roppantottam el a csavarzárat, de az érzés hamar okafogyottá vált. Ahogy a pohárban forgatom a színe gyönyörű bíborvörös. Megvan a kellő vastagsága, megkockáztatom, hogy Zweigelt létére teltebb, mint a csalódást okozó Gere Tamás-féle Merlot. Tiszta, gyümölcsös illata van, cseresznyés, szilvás, szedres, jó újra és újra egy kis forgatás után beleillatolni a pohárba. Íze is kiváló, ugyancsak a cseresznye jön. Közepes test, kellemes, határozott tanninok, megfelelő hossz jellemzi ezt a bort. Ott vannak a hordós, füstös jegyek a végén egy kis étcsokoládéval. Rendkívül jól iható de mégis elég izgalmas.
Nem tudom, hogy szerencsém volt-e és ráéreztem, hogy mit kell venni, vagy minden bor ennyire jó az osztrák Hofer polcain, de rendkívüli elégedettséggel kortyolom ezt a bort a poharamból. Úgy álltam a dologhoz, hogy ha csalódom, akkor a Zweigelt nálam ismét évekre mellőzött fajta lesz. Hát nem így lett, és azt hiszem, hogy mostantól kénytelen vagyok a korábbi zsigeri ellenszenvet félretenni és másképp tekinteni a fajtára. Ez a bor bizonyítéka, hogy a Zweigelt képes kiváló bort adni, ami úgy gondolom, hogy minden eurocentjét megéri.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése