Winelife Post Scriptum Kékfrankos 2018

 Azt hiszem sosem ittam Winelife bort ezelőtt, emlékezni biztosan nem emlékezek rá. Soproni bor lévén a sztorival valamennyire képben vagyok. Vannak az Orosz tesók, egy cimborám cimborái, évekig futottak ezen a néven. Aztán nevet változtattak, lett belőle Linzer-Orosz, a miértre a válasz a cimborától az volt, hogy a név alsó polcossá tette a terméket. Gondolom nem nagyon tudtak fejlődni, hiába csináltak esetleg komolyabb bort azt nem tudták eladni árában. A Linzer nem tudtam kicsoda, viszont szétváltak és Oroszék egy felmenőjük nevén, Stubenvoll néven tevékenykednek.

A Winelife brandet azt hiszem valaki megvette, egyszer nyilatkozott valahol amit olvastam. Jól felismerhető az arculat, van némi periódusos rendszer beütése a klasszikus boroknak. Azt viszont, hogy készítenek prémium tételeket egyáltalán nem tudtam, de soha rosszabb bemutatkozást.

Linzer Sámuel a borász a címke tanulsága szerint, eme műve pedig egy dűlőszelektált kékfrankos válogatás, szeretem az ilyesmit. Véletlenül került hozzám bontva a Soproni Szüreti Napok után. Jó vastag burgundi palack, éreztem, hogy ezt meg kell mentenem magamnak. Palackját 4000 forintért mérik ami szerintem tök rendben van.

 

A címke tanulsága szerint 13% az alkohol, a szőlő pedig a Weidenground dűlőben termett. Színében kicsit sötétebb árnyalatok vannak, nem az a klasszikus bíborvörös, sűrűbb, barnás hatású. Van egyfajta elegancia az illatában, mégis behízelgő, a piros bogyós gyümölcsök pedig ott vannak, de mértékletesen. A korty izgalmas, a tannin hamar mutatja magát. Nincs az a gyümölcsbomba, ugyanakkor mégis újra és újra akarom ízlelni, mert van benne valami nehezen megfogalmazható, de érdekes világ. Utóízében a holland kakaó száraz kesernyésségét érzem. Érdekelne, hogy milyen hordóba rakták és meddig pihent, mindenesetre okosan, ügyesen bántak vele. 

Mit is mondhatnék így a végére a harmadik pohár mellett? Amellett, hogy szerintem maximálisan rendben van ez nem mindenki kékfrankosa, inkább a rutinos borívóknak lesz izgalmas. Számomra sok szempontból pozitívum a történet. Egyrészt jól tettem, hogy elhoztam magamnak ezt az üveget mert nem okozott csalódást a nehéz, vastag palack és a szép címke. Másrészt bizakodásra ad okot, hogy itt van egy különleges soproni bor kifizethető árért - mert hogy nekem derogál kétszer ennyit kifizetni mondjuk egy Luka borért.