Weninger Kékfrankos Balf 2018

Annak idején, mikor borozni kezdtem 18 éves korom körül volt szerencsém pár Weninger borhoz és nagyon ízlettek. Aztán hosszú évek kimaradtak és időközben sok minden megváltozott náluk. Ha jól emlékszem a történetre akkor az id. Weninger mint horitschoni borász vásárolt szőlőterületeket a fertő-parton, és megalapította a magyar borászatát Balfon, aminek a vezetését egy idő után a fia vette át.

Mostanra ha jól gondolom az ifjabb Franz viszi a borászatot a "határ" mindkét oldalán, és teljesen egységes arculattal valamint szemlélettel készülnek a borok itt és ott is, tulajdonképpen nincs külön osztrák és magyar Weninger bor és ez valahol így van jól. Sopronban azon kevesek közé tartozik aki bio bort készít - fejből rajtuk kívül még a Steiglert tudom megemlíteni, de lehet, hogy más is így készíti a borait mifelénk. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent pontosan nem tudom, de a végeredmény más lesz. Ezt az ökológiai gazdálkodást én némiképpen úgy érzelmezem, mint egyfajta kapcsolatot a múlttal, hiszen annak idején sem voltak vegyszerek és egy borkészítéssel foglalkozó család élete is természetközelebbi kellett, hogy legyen.

Ezt a kékfrankost egyébként az egyik közeli tabakban vettem 2750 forintért, és ami érdekes, hogy az egyel újabb 2019-es évjáratért már 3810 forintot kérnek ugyanott. Más, mint amit megszoktam, nem tudom mikor vettem utoljára ennyire alacsony, 12,5%-os alkoholtartalmú vörösbort. Nekem kifejezetten tetszik a burgundi palack és az arculat is, mely eléggé dizájnos de ugyanakkor egyszerű is.

A pohárba töltve bíborvörös színe van a bornak, de a szűretlen és derítetlen mivolta ad neki egy érdekes "zavarosságot", mely a szájban is érződik. Illata fűszeres, picit köménymagos, talán némi sötét bogyós gyümölccsel a háttérben. Ízében érződik egyfajta vadság ami egyáltalán nem kellemetlen. Cigánymeggy, konyakmeggy, némi fűszer jön a szájban. Közepes testű bor kellemesen hosszú korttyal. A textúra előhozza az óvodás emlékeket, mégpedig az úgy nevezett ivóléét. Ami számomra érdekes, hogy az egyébként nem borívó, de különösen jó ízérzékeléssel megáldott barátnőm érez benne egyfajta tisztaságot amit a nem bio borokban nem. Az alacsony alkohol jól ihatóvá teszi ezt a kékfrankost ami véleményem szerint jól össze van rakva, nem lóg ki sem a sav, se a tannin.

Nekem ez a bor kifejezetten bejön, vettem is belőle még egy üveggel - sajnos az utolsót az adott helyen. Ennyiért nekem megéri, ha valaki belebotlik valahol, annak ajánlom, hogy tegyen egy próbát vele.